ZEUS

ZEUS

a város


A város ahol élek Pápa
Pápa története

A pápai református templom a Március 15-e téren, a város szívében
Az újkőkortól (neolitikum) lakott; kelta régészeti leleteket is feltártak a térségben.
Bár a római korban a Szombathely (Savaria) és Győr (Arrabona) közötti út erre haladt, település nem jött létre. A város első írásos említése 1061-ből való, amely egy malom adományozásáról szól. Ebből következik, hogy Pápa mint mezőváros volt jelentős akkoriban. Ez a szerepe a 19. század első felére teljesedett ki, akkor 22 malommal rendelkezett, amelyeket a Tapolca-patak hajtott. Ma azonban a bauxittermelés és az iparosodás miatt kiszáradt patak már nem tudná a malmokat ellátni, így ezek inkább csak látványosságként, mintsem működő valójukban lelhetők fel a városban.
A város szerepe 18. század közepétől kezdett kibővülni, (kisebb megszakításokkal) azóta is működő iskolák jöttek létre. A 19. század közepén már jóhírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, ma állami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.
Történelmének egyik fontos eleme a jelenleg Kanadában élő Kluge família kékfestő műhelye. Ezt 1786-ban hozták létre Pápán. A műhelyt a Tapolca-patak vize táplálta. A 19. századig kézi erővel, míg később már gőzgépekkel történt a kékfestés, ami a századfordulón az egyik legjobbak közé tartozott Magyarországon. A műhely a mesterséggel együtt apáról fiúra szállt a Kluge családban, mígnem az államosítás során 1945-ben bezáratták ezt a magánvállalkozást. A műhely helyén 1962 óta múzeum működik, amely bemutatja a nagymúltú mesterséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése